Sziasztok!
Új részt hoztam és kiraktam a trailer-t is! :) Remélem tetszik a véleményeket előszeretettel várom na meg a komikat! :)
Más szóval: KOMMENT=RÉSZ, NINCS KOMMENT=NINCS RÉSZ! ;)
Hamarosan hozom az új designt! *-*
XoLove Sophie
Offer or Coercion?
Valery Brightmoore
-Minden rendben?-támaszkodott fel Lucy az ágyon. Levetettem magam mellé,mire a többiek is közelebb ültek,hogy tisztán hallják minden szavamat.
-Semmi sincs rendben...-engedem szabadjára könnyeimet. Hihetetlen mennyiségű folyadék távozott a szememből az elkövetkezendő percek sokaságában,de a lányok nem sietettek,nem kérdezősködtek. Türelmesek voltak velem és ezért nagyon hálás voltam. Egyszerűen minden érzelem ilyenképpen távozott most belőlem. Haragudtam Justinra! De ez most nem olyan fajta harag volt,mint akkor az erdőben,ez olyan csalódtam benned,fajta harag volt. Mikor már teljesen kiszáradt a könnycsatornám Shay egy vizes törülközőt nyújtott felém,amit egy mosoly kíséretében fogadtam el.
-Most már elmondod,hogy mi történt?-kérdezte fekete hajú barátnőm. Bólintottam egyet,majd az elejétől a végéig elmeséltem a történetet ahogy Justin tette,nagyjából egy órával ezelőtt. Néhány dologgal kiegészítettem nekik a történetet Londonnal és a Központtal kapcsolatban. Újra játszódtak bennem a szavai,ahogy a könnyei folyni kezdtek a végére és a haragom újra felgyülemlett. A végére már egy-kettő oda nem illő káromkodást is beletettem,hogy érzékeltessem mennyire nem tetszett,amit Justin művelt.
-De tudjátok mi a legszörnyűbb?-kérdezem,mire mind a négyen csak a fejüket rázzák.-Hogy ezek ellenére is még mindig mérhetetlenül szeretem-fejezem be a történetem. Kíváncsian vizsgálom a lányok arcát akik éppen az előbb hallottakat emésztették és játszották le magukban újra és újra.
-Annyira sajnálom Valery-simította végig együtt érzően a karomat Troian.
-Köszönöm,hogy itt vagytok.-ölelem meg őket,melyet örömmel viszonoztak.
-Viszont...-kezdi Ash,de belegondolkozik a mondatába.
-Viszont...Ash az Isten szerelmére! Fejezz már be egy mondatot normálisan!-csattan fel Shay,aki minden egyes alkalommal ugyanígy kiakad,mikor szőke barátnőnk egyszer-kétszer ugyanígy belefeledkezik a beszédbe.
-Csak az,hogy Valery,te mit tettél volna?-néz a szemembe Ashley. A csend nyomasztó "hangja" ül ki a szobába. Erre még nem is gondoltam,de jogos kérdés. Én mit tettem volna Justin helyében?
-Nem tudom,de nem ezt vagy ha mégis,nem így mint Ő-vonom meg a vállamat.-nem hagytam volna magára,ezt biztosan tudom.-nem szóltunk tovább,én nem akartam ők nem tudtak vagy nem is tudom. Egy mobil csipogására lettünk figyelmesek,mire Troian a zsebébe nyúlva vette elő a készüléket.
-Ne haragudjatok,de mennem kell.-ugrott fel az ágyról,majd kiviharzott a szobából. Értetlenül néztünk össze másik három társammal,de nem kérdeztünk. Ha dolga van,dolga van. A többiek még két órán keresztül maradtak addig beszélgettünk. De semmi köze nem volt a vérfarkasokhoz,az álomvadászokhoz vagy Justinhoz. Olyanok voltunk,mint egy csapat átlagos kamasz. Főbb téma a ruhák,a sminkek a kiegészítők,a filmek és egyéb ilyen "szaftos" témák voltak. Jó volt velük csak így simán eldumálgatni. Viszont mint minden jónak,ennek is egyszer vége szakad. Az én végszóm a saját csipogóm volt,ami azt jelezte,hogy keresnek. Az üzenetben az állt,hogy megbeszélésre kell mennem. A lányok vették az adást és azonnal munkához láttak. Hajamat összefogták és egy fekete blézert,nadrágot és egy fehér felsőt adtak rám. A sminkemet is alapként csinálták meg,majd elindultam a tárgyaló felé.
A tárgyalóterem ugyanolyan volt,mint amikor először bekerültem ide,akkor még mint ismeretlen. Most egy hosszú ebédlőasztalhoz hasonlító asztalt helyeztek be,melynek egyik végén a tanácsos ült a másikon meg egy számomra még ismeretlen ember. A tanácsos bal oldalán adtak nekem helyet és merő kíváncsisággal töltött el az ittlétem. Vajon mit szeretnének?
-Fontos dolog miatt hívtam ide magukat-szólalt meg-ki más?-mint Charlie Prescott főtanácsos.-Egy új -George Burn a Londoni Álomvadász Központ vezetője!-az állam is leesett a kijelentés hallatán. Nemcsak engem lepett meg,hogy itt van az asztalnál ülők többi tagja sem éppen rá számított. Innentől kezdve nem értettem semmit amiről beszélnek. Csak ültem ott,mint egy rakás szerencsétlenség egyenes testtartással,mint aki karót nyelt. Csak akkor eszméltem fel amikor a nevemet mondták. Georg-hoz fordultam.
-Elnézést az utolsó mondatot megismételné?-kérdeztem,majd virítottam egy mosolyt amit viszonzott.
-Mikor megtudtuk,hogy Brightmoore kisasszony itt tartózkodik,másik három társával együtt egyből az az ötletünk támadt,hogy ők lehetnének a segítség. Miért is ne? Mrs. Brightmoore és Mr. Bieber aktái tökéletesek. Minden eddigi vizsgájuk és harcuk hibátlan eredményekkel zárult. Tökéletesek ahhoz,hogy őket állítsam a Skót vérfarkasok védőcsoportjának vezetőivé.
Teljesen leblokkoltam. Mindenki a reakciómat figyelte. Most akkor igen vagy nem? Ha igent mondok nagy esélye van annak,hogy meghalok egy merénylet során ami nem próba,tegyük hozzá. Ha viszont nemet akkor meg azért ölnek meg.
-Rendben-fújom ki a levegőt.-Csak kérem ezt Justinnal,is beszéljék meg.
-Erre már sor került Mrs. Brightmoore a tanácskozás előtt.-szólal meg mellettem a tanácsos. A hangja ellentmondást nem tűrő,így csak bólintok. Úgy sincsen más választásom.
-Örülök,hogy igent mondtál-fordult hozzám Charlie Prescott,immár az irodájában.
-Nem lett volna választásom-nézek a szemébe,mire elmosolyodik.
-Úgy gondolod?
-Elég alapos okom van a feltételezésre.-mondom.
-Tudod,nagyon hasonlítasz a nagymamádra.-mosolyodik el,majd helyet foglal egy csésze kávé kíséretében az egyik fotelben. A lábaim automatikusan cselekednek és helyet foglalok vele szemben.
-Maga ismerte a nagymamámat?-kérdezem,de érzem,hogy megakad a hangom.
-Sokkal jobban,mint ahogy te azt gondolod kedvesem,ezért is örülök,hogy itt vagy. Tudtam,hogy itt leszel. A nagymamád mondta nekem.-nem tudom,hogy vett hirtelen ilyen fordulatot ez a beszélgetés,de örültem,hogy így alakult.
-A képessége...
-Tudta,hogy ez lesz. Ő megmondta. Mindent tudott,még amit nem is akart.-mosolyodik el.
-Mire gondol?-húzom ki magamat.
-Mindennek eljön az ideje Mrs. Brightmoore,csak idő kérdése.-mosolyodik el újra.
-De akkor csak egy...
-Hát örülök,hogy elfogyaszthattam a társaságában ezt a kávét,és hogy elfogadta az ajánlatot Mrs. Brightmoore.-avval felállt és eltűnt az egyik mellékajtón és magamra hagyott. Nem volt kedvem egyedül ücsörögni és tehetetlenkedni így visszaindultam a szobámba. Már úgy éreztem megtudhatok valamit a nagyszüleimről és a mélyebb múltamról,de újra csak a sötétben tapogatózok. És ez a Prescott! Ha nem akar beszélni róla akkor fogja be legalább,mert így csak felkelti az érdeklődésemet annak meg soha nem lesz jó vége. A szobámat üresen találtam. Mivel már bőven elmúlt este tíz óra bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam. Frissen léptem ki az illemhelyiségből,majd az ágyra feküdtem hátha elalszom. Meglepetésemre hamar elaludtam,így kisebb nagyon sóhajok kíséretében léptem át az álmok kapuját.
A reggeli madárhangok elmaradtak,helyette az óra csöngésére ébredtem. Kómásan keltem ki az ágyamból,majd a fürdő felé vettem utamat. Egyszerű lófarok és melegítőruha,ebből állt a reggeli ruházatom. Nem mondom,hogy nem néztek meg az étkezőben és a folyosón hiszen ez a szett nem éppen való egy menő farkasfalkába. A lányok el is mondták a véleményüket.
-Héj,mi baj? Ha öltözködési tanács kell,csak szólj,mert tudod segítek,mivel ez a dolgunk.-mondta Ash,miután végignézett rajtam.
-Köszi,de nem kell.-mosolyogtam.-Ma edzeni fogunk reggeli után Justinnal.
-Justinnal?-vonta fel a szemöldökét Shay.
-Tudod a tegnapi tanácskozás,az hogy meg kell védenünk titeket egy-két álomvadász társaságában pluszban.-világosítom fel,mire egyetértően bólint,hogy már emlékszik.
-És ők hol fognak lakni?-kapcsolódik be Lucy.
-Fogalmam sincs,azt sem tudom,hogy kik jönnek. A régi csapattársaimon kívül nem nagyon ismertem másokat,de közülük is sokan meghaltak a merénylet során.-gondolok vissza a többiekre. Hiányoznak.
-Azért csak nem lesz olyan rossz-biztat mosolyogva Shay,visszamosolygok rá,az a legjobb álcája a félelemnek. Mi lesz ha nem lesz olyan jó az edzés? Végül is új csapattal nagyon nehéz bírni,hát majd csak meglátjuk. Remélem a tanácsos tudja a dolgát.
