Prologue

"Az emberi élet törékeny...ezt mindenki tudja...az embereken kívül! Nem tudják,hogy mennyi kincs van a birtokukban mindaddig míg a halál el nem jön értük. Akkor értik meg igazán,hogy ami történik velük az nem csak a Sors. Nem csak a Sors szabályozza,hogy mi történik velük...azt hiszik csak ők élnek a földön...pedig nem! Itt vagyunk Mi is! Mindig is itt voltunk...köztük élünk...de nem tudnak rólunk...mivel nem akarjuk,hogy tudjanak! Mi vagyunk az Álomvadászok. Megvédjük az embereket a Sötétségtől. Sokan úgy gondolják az emberek közül,hogy olyanok vagyunk,mint a vámpírok,vagy a vérfarkasok vagy az egyéb kitalált lények. Pedig nem! Mi nem csak kitaláltak vagyunk,élünk és virulunk,ahogy a Sötétség is! A feladatunk,hogy megvédjük őket,vigyázunk rájuk. Mint az angyalok,csak nincs szárnyunk vagy glóriánk és mi tényleg létezünk is,de ezt már említettem egy párszor. A Sötétség emberei több száz éve próbálják meg hatalma alá helyezni az embereket. Ha rajzuk múlna az Álomvadászok már nem léteznének,az emberek meg bányákban,rabszolgákként dolgoznának. Régimódi,de mégis modern fegyverekkel próbálják meg kihasználni az emberek gyengeségeit több kevesebb sikerrel. Kihasználják a nők naivságát és a férfiak hatalmi vágyát,és maguk ellen fordítják. Beleőrjítik őket a félelmeikbe és a kínjaikba,majd ezután addig játsszák el,míg a végén összeroskadva és nyomorultan halnak meg. Számukra ez a legnagyobb szórakozás. Mi ezt próbáljuk megakadályozni. És ezalatt a több száz év alatt sikerrel is jártunk,mivel a Sötétség csatlósainak száma egyre csökkent.  Valery Brightmore vagyok...19 éves. Jelenleg Londonban élek végzek szolgálatot,vigyázok az itteni emberekre. Igen tudom,London nagy város a maga 7 milliós lakosságával,de nem vagyok egyedül velem van a családom is. A családom anyám és az apám,ők is álomvadászok,bár már nem olyan aktívan végeznek szolgálatot.Mivel akinek ez a hivatása annak nehéz és veszélyes élete van,sokan ezért nem akarnak gyereket sem,de azokat kényszerítik,hogy ne halljon ki a populációnk. Tudom,hogy durván hangzik,de aki itt él annak nem az. Én már beletörődtem,hogy egyszer kell,hogy legyen minimum egy gyerekem. Én mondhatni,hogy a szerencsésebb fajtába tartozom,mivel a szüleim szerelemből házasodtak és lett gyerekük,de ez is csak nézőpont kérdése. Ők egy felkészítő tréning alatt ismerték meg egymást. Éppen azt gyakorolták,hogy ölhetnek meg valakit a Sötétség emberei közül. Bájos egy történet... Nagyon sokat köszönhetek nekik. Megtanították nekem,hogy legyek kitartó,hogy ne törjek meg és,hogy becsüljek meg mindent az életemben,mert minden kincsnek számít. Ők is e szerint élnek és mélyen tisztelem őket ezért!"

Valery Brightmore